Db., 2024.02.21. (szerdai imaóra) | Máté 9:35-38; Luk 10:1-3 Küldjön munkásokat az Ő aratásába | sorozat: Imaóra: 2024-1. Mit kérjünk? |
Most és még néhány alkalommal, amikor az imaóra előtt én olvasok, arról szeretnék szólni, hogy Mit kérjünk imában az Úrtól?
Már a múlt év végén is szóltam arról, hogy az antikrisztusi szellemiség terjedése óriási károkat okoz az egész világon. Imádkozzunk, hogy tartsa meg az Övéit az Úr. Most pedig kérjük az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az Ő aratásába.
Máté 9:35-38 És körüljárja vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten országának evangéliumát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erőtlenséget a nép között. Mikor pedig látta vala a sokaságot, könyörületességre indula rajtuk, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok. Akkor monda az ő tanítványainak: Az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.
Az Úr meggyógyította a betegeket és mindenféle erőtlenséget. De a legnagyobb bajnak azt látta, hogy el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok. A Sátán most is ezt csinálja: Szétszórja az embereket, hogy hagyják el Istent, J. Kr.-t, az igazi Pásztort. Aztán hagyják el a családjukat, népüket, országukat. Legyenek magányosak és gyökértelenek. Még Isten népét, az Úr juhait is szét akarja szórni. Hagyják ott a gyülekezetüket, a testvéri közösséget, mindegy, hogy milyen csekély dologért. Legyenek magányosak, mert akkor védtelenek és kiszolgáltatottak lesznek.
Sok munkás kellene, akiket az Úr állít munkába! Az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.
Luk 10:1-3 Ezek után pedig rendele az Úr másokat is, hetvenet, és elküldé azokat kettőnként az ő orcája előtt, minden városba és helyre, ahová ő menendő vala. Monda azért nekik: Az aratni való sok, de a munkás kevés; kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába. Menjetek el: Íme én elbocsátlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé.
Az Úr Jézus maga is hirdette az evangéliumot. Hirdette a 12 apostol is az Úr küldetésében. Ezek után pedig rendele az Úr másokat is, hetvenet, és elküldé azokat kettőnként az ő orcája előtt. De még mindig nem volt elég. Monda azért nekik: Az aratni való sok, de a munkás kevés; kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába. Isten küldjön, mert Ő az aratás ura.
Ugyanis veszedelmes az a munka, amit végezni kell: Íme én elbocsátlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ilyen körülmények közt csak azok tudnak megállni, azok nem hátrálnak meg, azokat nem tévesztik meg, azok végzik jól a munkát, akiket Isten küld.
Testvérek! Sok mindenért szoktunk imádkozni. Most is imádkozhatunk azokért, akikért és amikért máskor is imádkoztunk, de ezt az egyet, amiről ma szólt az Ige, szeretném a szívünkre helyezni. Nemcsak a mai imaórára, hanem a többire, és a magányos imáinkra is. Az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába. És ha valakiknek közülünk mondja, hogy menjetek el: Íme én elbocsátlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé, akkor ne vonakodjunk.
Az aratás a mezei munka végét jelenti. Ennek az üdvkorszaknak a végén vagyunk. Még nem a legvégén, amikor az aratók az angyalok lesznek: Máté 13:38-40 A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai. Az ellenség pedig, aki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok. Amiképpen azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik: akképpen lesz a világnak végén.
Most még olyan aratás folyik, ahol az aratók emberek, akiket Isten küld az aratásba. Abba az aratásba, amiben az Úr összegyűjti azokat, akiknek az életében beérett az Úr vetése, az elvetett jó igemag, hogy ne legyenek az Ő gyermekei szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok. Ámen.